Az irodalomterápia
Az irodalomterápia (biblioterápia) művészetterápiás módszer, amely a személyiségfejlődést támogatja, szövegek élményszintű felhasználásával. A biblioterápia alkalmazása egyéni, páros vagy csoportos formában valósulhat meg, segítő szakember vezetésével. Az irodalomterápia projekciós felületet kínál, hiszen az irodalom szövegek által az egyén úgy érezheti, hogy már valaki átélte és megírta, azt, amin ő keresztülmegy, így kevésbé érzi magát magányosnak, elszigeteltnek, ezáltal támpontot kaphat bizonyos élethelyzetekben
Hol alkalmazzák az irodalomterápiát?
Gyerekek fejlesztőterápiája javasolható a gyermekkönyvtárakban, az iskolára való felkészítés során és magukban az iskolákban is, valamint nevelési és pályaválasztási tanácsadókban, a gyermekotthonokban és a gyógypedagógia területén.
A felnőttek irodalomterápiájának helye lehet a szociális, oktatási, kulturális és egészségügyi intézményekben. Sikeresen beépíthető a segítő munkát végzők szupervíziós csoportjainak működésébe vagy célzottan alkalmazhatjuk a legtágabban értelmezett önismeret-fejlesztés különböző területein. Bárhol tehát, ahol a fejlődés, fejlesztés vagy akár a szinten tartás igénye felmerülhet.
Melyek az irodalomterápia céljai?
A szépirodalmi szövegek sokfélesége lehetőséget ad arra, hogy rugalmasan, a terápiás csoport összetételéhez igazítsuk a csoportokban folyó munkát. Szinte mindegyik alkalmazási terület célul tűzheti ki a kommunikációs készség, a problémamegoldó és kreatív gondolkodás, az empátia, a csapatmunka iránti fogékonyság, valamint az önismeret fejlesztését.
Gyermekcsoportok esetében az életkori sajátosságokból adódó problémák pontosítása és megoldása lehet fontos feladat. Az irodalmi alkotásokon keresztül az egyén közelebb kerül önmagához, meri megélni és felvállalni érzelmeit, oldódik a szorongása, új lehetőségekre lel saját életében.
Miből áll az irodalomterápia?
Az irodalomterápiás foglalkozás mindig egy előre kiválasztott irodalmi mű köré szerveződik, mely lehetőség szerint a csoport tagjainak hasonló problémáját célozza meg. A mű (műrészlet) kapcsán a csoportvezető irányításával beszélgetés folyik. A csoportokban mindig két terapeuta van jelen, akik segítik is kiegészítik egymást. A szöveghez fűzött megjegyzések segítenek a csoporttagoknak megérteni, pontosítani a mű által sugallt témához való viszonyukat. Ez fontos felismerésekre vezet önmaguk megismerésében és mások megítélésében, újra hangolhatja a már megmerevedett egyéni struktúrákat. A foglalkozásokon a kiválasztott irodalmi mű élményszintű feldolgozása zajlik, mely lehetővé teszi a felmerülő problémák közös továbbgondolását és az egyénekre szabott üzenetek megtalálását, fogadását.
Kinek ajánlható az irodalomterápia?
A fentiekből kiderül, hogy a biblioterápia a társadalom szinte minden rétege számára ajánlható és sikeresen alkalmazható. Fontos, hogy a terápiás foglalkozás nem beteg embereknek szól, hanem olyan személyeknek, akik egészséges lélekkel, de valamilyen mentális elakadással küzdenek.
Magyar Irodalomterápiás Társaság (2014) állásfoglalása:
„Az irodalomterápiás foglalkozás mindig egy előre kiválasztott irodalmi mű köré szerveződik, mely lehetőség szerint a csoport hasonló problémáját célozza meg. A mű(műrészlet) kapcsán a csoportvezető irányításával beszélgetés folyik. A szöveghezf űzött megjegyzések segítenek a csoporttagoknak pontosítani a mű által sugallt témához való viszonyukat. Ez fontos megismerésre vezet önmagunk megismerésében és mások megítélésében, újra hangolhatja a már megmerevedett egyéni struktúrákat.Bár a résztvevők gyakran irodalomórákhoz hasonlítják a foglalkozást, mégsem műelemzéseket, irodalmi exposékat vár el a csoport vezetője, hanem a részvevők személyes élményeit szeretné a csoportban közkinccsé tenni.”
Vértes László (1997) szerint: „gyógyítani a könyvek visszhangjával, megkeresni és megtalálni a betegben a művet, az egészet, részletet, mindazt, ami a lelkéhez ragadt, ami üdítő varászerővel segíti testi-lelki fájdalmak leküzdésében. Hász Erzsébet (2001) szavaival: „éppen úgy, mint a legtöbb, vagy majdnem minden művészetterápia, nemcsak a betegemberek gyógyításában használható, hanem a megelőzésben és a rehabilitációban is, de hasznos akkor is, amikor egy krónikus betegséggel való együttélést kell megtanulnia valakinek. […] A biblioterápiás beszélgetés annyiban tér el egy egyszerűszövegértelmezéstől, ahol azt gyakorolják, hogy a befogadónak, aki egy saját múlttal, jelennel, jövővel rendelkező, nagyon érzékeny, összetett személyiség, az adott szöveg itt és most mit jelent.”