Irodalomterápia
Rólunk
Mire számíts?
Az első foglalkozás mindig ismerkedéssel, a probléma tisztázásával kezdődik. A további alkalmakon beszélgetés, majd egy rövid irodalmi szöveg feldolgozása történik, amely a személyes /pár/ csoport problémára fókuszál. Ezt speciális, terápiás gyakorlatok követik, melynek során dráma és művészetterápiás módszerek alkalmazása is történik. A foglalkozás végén lezárjuk az adott témát, megbeszéljük, honnan, hová jutottunk, esetlegesen kijelöljük az új irányt.
Szívesen vállalunk egyéni, pár és csoportterápiás foglalkozásokat, magánszemélyeknek, cégeknek, intézményeknek (iskolák, kórházak, idősek otthona, stb.) is, akár angol nyelven. Céljaink közé tartozik a konfliktuskezelés, ön és társismeret, csapatépítés, amelyek során igyekszünk a felmerülő problémákra specifikusan egyéni tervet kidolgozni. Folyamatosan fejlesztjük magunkat, a magyar és idegennyelvű szakirodalmak, képzések által. Jellemző ránk a nyitottság, elfogadás, empátia, segítőkészség. Fontos említést tenni a szabályainkról: titoktartás, érzelmek elfogadása, amelyek által egy olyan biztonságos közeget tudunk kialakítani, ahol mindenki bátran mer megnyílni, beszélni önmagáról.
Szakmai érdeklődésünk középpontjában a transzgenerációs traumák és az egzisztenciális szorongások oldása áll.
Transzgenerációs traumának nevezzük azt a jelenséget, amikor a felmenők tapasztalatai hatást gyakorolnak az utódok biológiai, szociális, mentális és érzelmi fejlődésére.
Sokáig tartotta magát a meggyőződés, hogy a transzgenerációs traumák csak kollektív sérülés esetén léteznek. Kollektív traumáról akkor beszélünk, ha az emberek egy közössége közösen éli meg, és azt később a kollektív emlékezet és az identitástudat tovább hordozza. Ilyen például a holocaust, de a magyar történelemből is számos példát hozhatunk: az 1848-49-es forradalom bukása, a trianoni területek elcsatolása, 1956 eseményei, vagy a kommunizmus alatti fájdalmak. A világtörténelem is bővelkedik traumatikus eseményekben: a kanadai őslakosok gyermekeinek bentlakásos iskolába kényszerítése, az USA elleni szeptember 11-i támadás rémképe, a II. világháborúban elszenvedett tragédiák, vagy a Japán elleni atombomba támadások. Sokáig tartotta magát a meggyőződés, hogy a transzgenerációs traumák csak kollektív sérülés esetén léteznek. Ma már azonban tudjuk, hogy a jelenség az egyén életében ugyanúgy megjelenhet: egy családban megtörtént tragédia, bűncselekmény, mélyen eltitkolt zaklatás vagy bántalmazás, erőszak, szenvedélybetegség, anyagi csőd ugyanazt a hatást váltja ki az egyén személyiségében (Szabó Zs., 2023).
Az evangéliumok tanítása szerint minden ember születésének lényege a jóság, a szeretet, a megbocsátás megszületése, ezt akarjuk átadni utódainknak is. Ugyanakkor a jó és a rossz egyensúlyban marad: mindig jelen lesz a jó mellett a gonosz, a gyűlölet, az irigység, s ezt, hetedíziglen ugyanúgy adjuk tovább, mint a pozitívumokat. Minden ember megtapasztalja élete folyamán, hogy örökölt tulajdonságai, a családból vett viselkedési mintái elkísérik, és gyakran súlyos teherként nehezednek életükre. Ezek okozzák a legtöbb konfliktust kamaszkorban, a párkapcsolatok kialakításában és a családalapítás idején. Ezekben az időszakokban ugyanis a legerősebb a késztetés, hogy egyensúlyt találjunk az örökölt és a szabadon választott viselkedési minták között. Magyarországon elsőként Szondi Lipót pszichiáter foglalkozott a témával, s arra a következtetésre jutott, hogy a választás irányítja a sorsunkat, de a választást a családunk nagymértékben meghatározza. Ezt statisztikai kutatással bizonyította, s azt a következtetést vonta le, hogy az ember életét ez a „kényszersors” befolyásolja leginkább. Hangsúlyozta azonban, hogy az „énnek hatalmában áll, hogy az ősök igényei ellenében válasszon” (Szondi, 1996).
A 21. század eseményei, a fogyasztói kultúra kiüresedése, a klímaválság, háború, világméretű COVID-járvány határhelyzetei, egzisztenciális válságba sodorták az egyéneket, akik ismét az egzisztenciális szemlélet, irodalom, pszichológia módszerihez fordultak, keresve a megértés lehetőségét, ezért vált ismét aktuálissá napjainkban az egzisztenciális gondolkodás. Az egzisztencializmus a 20. század középső harmadának egyik lenagyobb hatású filozófiai irányzata, amelynek hullámai fénykorában számos művészetet és tudományt befolyásoltak például a pszichológiát, irodalmat, pedagógiát és amely olyan problémákat állított a középpontban, amelyek minden embert érintenek. Ide tartozik az egyéni felelősségvállalás, a döntés, a szabadság, a lét és az élet értelmének keresése a halál és mulandóság tudatában, autenticitás, a választás, amelynek szabadságában megragadható az emberi mivolt, ez szorosan összefügg az autonómiával, az egyén saját választása által érzi függetlenek magát. Az egzisztenciális pszichológia nem az elfojtott ösztönökkel és nem a környezettel szembeni küzdelemre koncentrál, más típusú alapkonfliktusokra fekteti a hangsúlyt, arra, hogy egyén szembesül létének adottságaival. Ezek olyan végső, megoldandó problémák, amelyek elválaszthatatlan velejárói az emberi létezésnek. Feltárásuk önelemzést igényel, mély gondolkodást a világban való helyünkről, a létezésről, lehetőségekről és korlátokról.
Irvin Yalom amerikai egzisztenciális terapeuta, nagyhatású könyvében, a négy végső aggodalomra, létkérdésre fekteti a hangsúlyt, a halál, szabadság, elszigeteltség, értelemnélküliség fogalmain keresztül mutatja be a szorongás kiváltó okait, mivel ezekkel a létkérdésekkel mindenki szembesül valamilyen formában, élete bizonyos szakaszaiban. Az irodalomterápiás foglalkozások légköre, pozitív hatásásai, például az empátia, tolerancia, megértés növekedése, alkalmazkodóképesség, pozitív énkép kialakítása, kritikai gondolkodás, tökéletes helyszínt biztosítanak ahhoz, hogy az egzisztenciális témák, az ezekből fakadó szorongások felszínre kerüljenek és empatikus, megértő környezetben, több perspektívából könnyebben megérthetővé váljanak. Fontos kiemelni, hogy képes segíteni az elszigeteltség, elmagányosodás elleni küzdelemben, mivel egy olyan helyszínt biztosít, ahol ítéletmentes közegben oszthatjuk meg gondolatainkat, kétségeinket és ahol empatikus reflexiót kaphatunk. Emellett szorongásoldó hatása által lehetőséget biztosít a belső feszültséget okozó témák feltárására, megbeszélésére, a nyomasztó érzelmi élmények átkeretezésére, a nehezen kezelhető problémák fölötti kontroll megszerzésére.